2012. szeptember 24., hétfő

Őszelő

Itt van az ősz, és én magyarázattal tartozom, amiért megszakítottam az írást. Az utolsó bejegyzésem óta nagy változás történt a kiskertemben.
A hangyákkal és néhány egérrel való hadakozást feladtam, és előrébb hoztuk a kiskerttel való eredeti tervünket. A konyhakert még májusban megszűnt, vagyis inkább átalakult. Baromfiudvarrá.
Eddig is egymás mellett voltak, de olyan 15-nél több baromfink nem volt egyszerre. A tavaszi kellemetlenségek viszont ösztönöztek arra, hogy ne legyen kihasználatlanul a kertrész, ezért hoztunk a piacról 16 db kiskacsát, 5 db gyöngyöst és majd 50 db háromféle csirkét.

A kertből lett baromfiudvar félkész állapotban

Ja, és 5 db úgynevezett „letojt” tyúkot. Korábban még sosem hallottam ezt a kifejezést, a látvány pedig a legmerészebb elképzelésemet is felülmúlta a szerencsétlen ketreces tartású tyúkokról.
Szóval ezek egy éves (tojótáptól) intenzíven tojó tyúkok voltak. Amikor meghozták őket, nem mozogtak, elrepülésüktől még véletlenül sem kellett tartani, hiányos volt a tollazatuk, tarajuk fehér, sápadt rózsaszín és lekonyuló volt, szemkörnyékük és a szemük pedig hófehér. Soha nem láttak napfényt, a zöld takarmányt nem ismerték.
Amint kikerültek az új helyükre, a szabadba, kettőből rögtön kiesett egy-egy tojás. Pár napig még rendszeresnek mondhatóan tojták a tojásokat, aztán átállt a szervezetük az új táplálékra, és azóta csak hébe-hóba van tojás.
Apropó. Mindenki ismeri már a tojáskódok jelentéseit? És odafigyeltek rájuk?

A „nem letojt” tyúk (bal oldali) és a  „letojt” tyúkok (középső és jobb oldali) közti különbség

A kacsáink hagyományos fehér kacsák, a gyöngyösök az ezüst színűek, a csirkék között pedig van erdélyi őshonos, hús- és tojócsirke. Pontosabban mostanra már inkább jércék és majdnem tyúkok.
Csak muitán meghoztuk őket, akkor kaptak egy rész nevelő tápot (mivel ahhoz voltak szokva), majd lépcsőzetesen elhagytuk. A darát - a kacsák miatt még mindig darát kap mindenki - magunk keverjük ki: búza vagy tritikálé, kukorica és takarmányborsó az alapélelem, amibe keverni szoktunk némi sót és mészport is. Emellett napi szinten vagy naponta többször is kapnak olyan zöldet, ami éppen van: főként tyúkhúrt, bodza- és akácleveleket, parlagfüvet és libatopot. Ez utóbbi a kacsák legkedveltebb csemegéje.
A zöldek mellett hullott és túlérett gyümölcsöket is kapnak; faepret, körtét, szilvát, paradicsomot, almát...

Visszatérve a kertre: jövőre lesz egy sokkal, de sokkal nagyobb konyhakertem, már készülőben van. Már lett rá hozva birkatrágya, ami jól bele lesz forgatva a földbe, jövő tavasszal pedig újra beindulhat a kertészkedés!

Idén főként dézsás paradicsomaim vannak, és a pici fóliasátor alatt is van belőlük bőven. Most először elkezdte enni őket valamilyen zöld kukac. Ezeket az egyedeket egyszerűen leszedem, és mennek a komposztba vagy a tyúkoknak, a zöldek nagy részét pedig most már inkább leszedem és a szobaablakban érlelem útó, nehogy azokat is megtámadják, és paradicsom nélkül maradjunk. Ezek friss fogyasztásra, és fagyasztásra vannak szánva. Az egészben fagyasztott paradicsomokat idényen kívüll remekül lehet főzéshez felhasználni, és nagyon szeretem.
A zöldfűszereim idén is nagyon szépek.

A gyümölcsfák és bokrok hoztak már némi termést, viszont el kell mondjam, hogy a biológiai végekezésem kudarcba fulladt néhány fiatal fácskát megtámadó hangya- és levéltetűsereg ellen.
Az őszibarackfáink nagy része nagyon gyatra, de van egy kis fácska, amin 2 gyönyörű őszibarack volt!
A fügefánk a vastag szalmatakarás ellenére elfagyott az elmúlt télen, majd újra kihajtott és mostanra más van rajta egy csomó kis füge. De most már én nagyon valószínűtlennek tartom a beérésüket. :(

Termett még az idén fekete és fehér ribizlink, néhány fekete szeder, papa-féle szilva, két gyönyörű szép piros alma és két darab birsalma is.
Az erdőben most érik a vadszeder, és nagyon úgy néz ki, hogy idén lesz végre kökényünk is. Hurrá!
Dióra már annál kevésbé számítok a kései tavaszi fagyok miatt.

Birsalma és hamvas szeder
A sok jó mellett, egy rosszal is találkoztam. Úgy néz ki, hogy felütötte a fejét az akáclevél-hólyagosmoly (Parectopa robiniella) az akácosban (hol máshol?). Egyelőre reméljük a legjobbakat.
Akáclevél-hólyagosmoly
Továbbra is szárazság van, régen volt már ilyen csapadékban szegény évünk. Málna nem is termett, nagy részük valószínűleg ki is száradt.

Mostantól igyekszem sűrűbben jelentkezni, és beszámolni a történésekről.